A fotográfia hőskorában komoly szakértelmet, nem kevés kitartást és fizikai rátermettséget kívántak a felvétel előkészületei.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mi lapult a kezdő és kísérletező kedvű fényképészek tarsolyában?
- alapvető vegyészeti ismeretek
- tudás és türelem a megfelelő anyagok kikeveréséhez és az exponáláshoz
- erő a felszerelés (sátor, lavór, üveg, kamera) és a lemezek cipeléséhez
A köztudatba épp ma 173 éve berobbanó daguerrotípia és a vele szinte egyidős talbotípia elterjedésével és mind szélesebb körű használatával párhuzamosan számos más eljárással is próbálkoztak a 19. század közepének fotográfusai.
Itt van például az ún. kollódiumos nedves eljárás, melynek részleteit Frederick Scott Archer tette közzé 1851-ben, s amely aztán az 1880-as évekig uralkodó technika volt.
Lényege, hogy a fotográfus a felvétel előtt néhány perccel egy speciális oldattal fényérzékenyített üveglemezre exponált. Az előhívott és fixált üvegnegatívról később papírpozitívot is készíthetett.
Ezen a videón bepillanthatunk kicsit a színfalak mögé. Külön csavar a történetben, hogy a rendhagyó kamera itt egy…sufni. A nedves lemez előkészítése 1:50 körül kezdődik.
Idehaza a kollódiumos nedves lemezes eljárást többek közt Veress Ferenc, Klösz György, Divald Károly használta felvételeihez.
A fotográfia eszközeinek elképesztő méretű fejlődése ellenére ez a technika sem merült mára feledésbe – mint az előbbi videón láthattuk –, ha ma mást is nyújt/jelent a segítségével létrehozott látvány, mint egykor.
Tegyük azonban hozzá: a "pozitívanyagként használt albuminpapíron jelentkező rendkívüli tónusskála révén többek szerint képminősége alapján ez volt a fototechnika-történet csúcskorszaka.”