Ajánló: Imago
2013. október 14. írta: Mafot

Ajánló: Imago

 

sajtomolino.jpg

 A Pannonhalmi Főapátság gazdag gyűjteményeiből rendezett válogatás anyaga ritkán látható a nagyközönség számára, hiszen legnagyobb részük a látogatók elől elzárt területen található. A szerzetesi műgyűjtés szempontjai nem mindig estek egybe az esztétikai szempontokkal, a századok során igen változó színvonalú alkotások gyűltek össze, ezért kiállításunk rendező elve nem a hagyományos művészettörténeti megközelítés, hanem főként a kulturális antropológia és a művelődéstörténet szempontjai. Elsősorban az arckép funkcióit és funkcióváltásait szándékoztunk bemutatni, így alakítottuk ki a témaköröket is.

Utalunk azokra az elképzelésekre, amelyek az arckép mitikus eredetét magyarázták: az arc lenyomatát illetve árnyékának körülrajzolását tekintették a portré ősi formájának. Előbbit egy „nem emberkéz által alkotott” Krisztus-ikon, utóbbit számos, a 18. és 19. században divatozó sziluett-kép illusztrálja.

A késő-középkori arcmások egyik érdekes példája az a donátor-szobor, amely a soproni ferences templom jótevőjét ábrázolja.

A portré nemcsak az adományozók emlékezetét őrizte. Az uralkodó, vagy a főpap arcképe egyben a hatalmi reprezentációt is szolgálta (tárlatunkon Lécs Ágoston tihanyi apát, Rimely Mihály pannonhalmi főapát, vagy a bencés Vaszary Kolos esztergomi érsek portréja ilyen). Az arcmás a követendő példaképekre is figyelmeztetett. A szerzetesek ideáljait a rend szentjei képviselték. A 16-18. század világi nemessége számára pedig a vitéz ősök jelentették a mintaképet. Az ősgalériák megfestésénél általában nem ügyeltek a történeti hűségre.  A korábbi századok királyait, hőseit, nagy embereit – hiteles ábrázolások híján – önkényesen alakított vonásokkal örökítették meg, ezt nevezzük fiktív portrénak. Ilyen kitalált portré Andreas Schroth Szent István-szobrának feje 1828-ból vagy az Istvánnak koronát hozó Anasztáz-Asztrik břevnovi apát, ismeretlen barokk mester alkotása.

Stefánia belga királyi hercegnő és második férje, Lónyay Elemér a második világháború végén oroszvári kastélyából Pannonhalmára menekült, műkincseit a Főapátságra hagyta. Így kerültek ide a belga királyi családot ábrázoló festmények és miniatűrök. Ezek közül a 19. század neves osztrák festőjének, Franz Xaver Winterhalternek két alkotását állítjuk ki, de láthatóak kisméretű, kifejezetten ajándékozásra is szolgáló portrék is a 19. századból illetve a múlt század elejéről.

A gyűjteményekben őrzött számos kuriózum közül látható egy közel kétszáz éves tangram, eredetileg Kínából származó játék, valamint különféle portré-kollázsok: hun királyok közé ragasztott erdélyi rablóvezér, obsitos huszár emléklapja, vagy apácák fotóit is felhasználó zárdamunka.

A főapátsági fotótár Magyarország leggazdagabb egyházi fényképgyűjteménye, melynek feltárása jelenleg is folyik.

A bencés szerzetesek a 19. század második felétől készíttettek magukról fotókat, gyűjtötték a privát és közösségi emlékezet hordozóit, és ők maguk is kézbe vették a kamerát. A pannonhalmi fotótárban jelentős portrékollekciót találhatunk: létrehoztak egy olyan arcképcsarnokot, amelyben a szerzeteseket ábrázoló felvételek hagyományosan a beöltözés évrendje szerint sorakoznak.

Az utólag összeállított arcképcsarnokon kívül rengeteg portré található a szerzetesi hagyatékokban, ezek zöme a 19. század végéig műtermi felvétel, később amatőr felvételek sokasága. Még a múlt megmaradt töredékeiből is érzékelhető, milyen fontos szerepet kapott a rend életében az arcképkészítés, -készíttetés és -gyűjtés.

Az itt bemutatott anyag ahhoz ad szempontokat, hogy a bencés memoria-kultuszban milyen sokszínű szerepet töltött be a fotografikus portré, miként idézte meg a korábbi portrékészítési hagyományokat, ugyanakkor hogyan árnyalta az addigi képmáskultúrát a maga sajátosságaival.

A régi idők portréi mellett a pannonhalmi portrékészítés ma is élő példáival a gimnázium diákjai szolgálnak. Tanárukkal együtt a kiállításhoz kapcsolódva készítettek fotókat az őket körülvevő közösségről: szerzetesekről, nevelőkről, családtagokról – és legfőképp társaikról.

 Bogdán Melinda – Petneki Áron, a kiállítás kurátorai

A kiállítás 2013. november 11-ig  még nyitva!

A bejegyzés trackback címe:

https://mafot.blog.hu/api/trackback/id/tr985567938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.