Schwanner Endre fotográfiai életművét, több más történeti értékű tárgy és dokumentum mellett 2011-ben adományozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A Budapesten, 1928. március 20-án született, Balogh Rudolf-díjas fotóművész munkássága kiterjedt a fényképezés szinte teljes területére. Utoljára 2001-ben nyílt kiállítása Magyarországon. A mostani tárlat több mint negyven eredeti szerzői nagyítást mutat be.
A figyelem irányai
Schwanner Endre képeinek jelentős része művészeket ábrázol – koncerten, próbateremben, színpadon, fotózva, vagy hétköznap, jelmez és hangszer vagy fényképezőgép nélkül. Néha közelről, néha összefüggéseikben láthatjuk őket. Teljes díszben vagy fegyvertelenül. Most más, – a fotóstól már máshonnan – ismert képekkel együtt tekinthetünk rájuk. Kiállításunkban az egész életműhöz Schwanner színházi felvételei felől közelítünk, a figyelem lehetséges irányait keresve.
Lassú tekintet
A „színházi fényképezés” gyakorlatában döntő változások zajlottak az elmúlt öt évtized során, akár a dokumentáció és prezentáció módjáról, akár a fotográfus munkakörülményeiről és szerepfelfogásáról, illetve a változó színházi nyelv és a fotó viszonyáról van szó. A fotográfus és a fénykép többféleképp lehet jelen a színpadon.
A sajtónak dolgozó fényképészekkel ellentétben Schwanner lassú tekintete már az 1960-as években képes volt egyetlen előadást egy éven át végigkísérni, míg végül a fotós létrehozta a maga képsorát. Schwanner képeivel nem egyszerűen ritka színházi pillanatokat rögzít vagy próbafolyamatot dokumentál, hanem hosszú ideig formálódó képsoraival új minőséget hoz létre.
- f -