(Gémkapocsnak azt a drótból hajlított, kettős hurkot formázó tárgyat nevezzük, amelyet papírlapok - itt pedig képek és gondolatok - összefogására alkalmazunk.)
Az alábbi képek régmúlt szabadtéri ünnepségeket idéznek, a Petőfi-kultusz egy-egy pillanatát.
Ünnepség Petőfi halálának 50. évfordulóján a fehéregyházi csatamezőn. Az ünneplők közt Bartha Miklós, Bartók Lajos, Madarász József, 1899. július 31. Segesvár. Ismeretlen fényképező. Magyar Nemzeti Múzeum
Francia művészek küldöttsége megkoszorúzza Petőfi Sándor szobrát, 1885. augusztus 12. Budapest. Ismeretlen fényképező. Magyar Nemzeti Múzeum
Amerikai magyarok a Petőfi-szobornál, 1906. szeptember.
Jelfy Gyula felvétele. Magyar Nemzeti Múzeum
A Petőfi Társaság tagjai a Petőfi-szobor leleplezésén.Középen Kolmár József, Petőfi egykori lakótársa. Mögötte balra Herczeg Ferenc, 1911. szeptember, Pozsony. Ismeretlen fényképező. Magyar Nemzeti Múzeum
A gondolat Margócsy István Jöjjön el a te országod...(Szabad Tér Kiadó, 1988) című kötetéből való:
„Petőfi a magyar közgondolkodás számára régen megszűnt irodalmi alakként és alkotóként létezni: aki csak költőként nézi őt, mind a hivatal, mind a mozgalom, mind a közvélemény részéről eretneknek minősül. […] Elhangzott: Petőfi a vízválasztó a magyar irodalomban és eszmei tájékozódásban. Meglehet, épp az ellenkezője igaz: Petőfi az az olvasztótégely, melyben a magyar politikai gondolat mégoly sok válfaja találkozik, olvad (s természetesen ütközik) össze; ő a védjegy, melynek csillogásától sokszor elvakul a szem, s nem tudja mindig tisztán megkülönböztetni az igaz fényt a hamis káprázattól.”
- f -
