Új rovatot indítunk. A Megkérdeztük... bejegyzéseiben időről időre fontos kérdéseket teszünk fel, nemcsak egymásnak, nemcsak fotótörténetről.
Elsőként Szarka Klárát, a Magyar Fotótörténeti Társaság elnökét kérdeztem arról, lesz-e a Fotográfia nőnemben című könyvének folytatása. (A Szerk.)
Sz. K.: A tíz interjú¹, amit kiváló fotográfusokkal készíthettem, akik történetesen nők, nekem személy szerint is óriási élmény volt. Akkor már több évtizede foglalkoztatott a kérdés: másként látnak-e a nők, másként fotografálnak-e. Elhatároztam, megkérdezem erről őket magukat. Egy darabig próbálkoztam kiadót, lapot, "megrendelőt" találni az ötletemhez, ami persze nem sikerült. Beláttam, nem olyan időket élünk, hogy a munkát csak akkor kezdjük el, amikor azt hisszük, van is rá társadalmi megrendelés. (Pedig azok még a naiv 20. század utolsó évei voltak! Hogy vagyunk már azóta...)
Elkezdtem hát csak úgy magamnak. Nem volt könnyű kiválasztani az első tíz nőt – akkor ugyanis tényleg azt gondoltam, hogy háromszor-négyszer tízet fogok csinálni a beszélgetésekből. Egyetlen kivétellel mindenki kötélnek állt az első szóra. És mindenki a tőle telhető őszinteséggel és igényességgel vett részt a "vallatásokon". Nem az volt a célom, hogy vájkáljak az életükben, úgymond leleplezzem őket. Azt a szerepet szántam magamnak, amit egyébként is szeretek, vagyis hogy partner leszek az emlékek mind jobb megidézésében. A legnagyobb bókot attól az olvasómtól kaptam, aki – történetesen nő és tévés szerkesztő –, azt mondta: olyan volt végigolvasnia a tíz interjút, mintha egy utazást tett volna a magyar nők 20. századában.
Többekkel közeli baráti kapcsolatba kerültem a beszélgetések révén, amiért külön is hálás vagyok a sorsnak.
A folytatást úgy képzeltem el, hogy még készítek vagy 2-3 ilyen könyvet, hozzájuk kapcsolódón kiállításokat a magyar női fotográfiáról. (Esetleg nem is egyedül, hiszen a korábban élt nő fotóművészekkel mások is foglalkoznak.) Érdekes, mennyire nem sikerültek ezek a próbálkozásaim. Talán én csináltam rosszul, talán más oka volt.
A könyv kiadása is nagyon nehéznek bizonyult. Baráti kapcsolatok és támogatás nélkül nem sikerülhetett volna. A fogadtatása is okozott meglepetéseket. Amikor a kiadó javasolta, hogy legyen a kötetem a Feminizmus és történelem című kiadói sorozat része, boldogan mondtam igent. Nem is gondoltam volna, hogy a feminizmus szó 2002-ben Magyarországon mekkora averziót vált ki, olyanokból is, akikről álmomban sem gondoltam volna.
Azóta több mint tíz év telt el. Rendre eszembe jut, milyen jó volna folytatni, de ahogy Brecht írta a Koldusoperában: "Doch die Verhältnisse sie sind nicht so!"
¹A tíz riportalany:
"Ács Irén, Nádor Ilona, Keleti Éva, Horváth M. Judit, Molnár Edit, Rátonyi Magda, B. Müller Magda, Koncz Zsuzsa, Felvégi Andrea és Szilágyi Lenke tíz kiváló fotográfus; mind más, mind másként érdekes..."
- f -