Képünk Gothard Jenő (1857-1909) csillagász, fotográfus, polihisztor „Pozitív elektromos szikra fotografiája” megnevezéssel először 1888-ban publikált felvétele, pontosabban e felvétel reprodukciója.
Elkészítéséről Gothard így írt:
„A szikrákat teljesen elsötétített szobában, elszigetelt drótok kapcsán közvetlenül rávezetem az emulziós-lemezre… A szikra beütése után a lemezt ép azon módon kezelem, mint a hogy a közönséges fotográfiái felvételben szokás. A mellékelt rajzok ilyen lemezek lenyomatai. A kép tetemesen módosul, ha az emulziós-lemez alsó (üveg) lapját ónlemezzel vonjuk be s e lemezt a palaczk külső fegyverzetével kapcsoljuk egybe. Ilyenkor, ha kicsiny a lemez, a szikra legtöbbnyire végig fut az érzékeny rétegen s átcsap az ónlemezbe. A + és — sarok közti különbség leginkább itt lép előtérbe s tetemesen módosítja a kép alakját.” […] „Lichtenberg, göttingai tanár, 1777-ben azt vette észre, hogy a finom gyantapor, mely az ő óriási nagyságú elektroforjának lesúrolásakor a levegőbe fölszállt, a födőre megint leülepedvén, nem oszlott el rajta egyenletesen, hanem imitt-amott egyes csillagos halmazok alakjában verődött le. Ez a véletlen tapasztalat vezette őt a róla elnevezett elektromos por-idomok előállítására. A Lichtenberg-féle por-idomok készítését a legújabb időben (1874-től kezdve) Antolik Károly tagtársunk rendkivüli tökéletességre vitte, úgy hogy az Antolik-féle por-idomok a párizsi, bécsi s más egyéb elektromos kiállítások díszei közé tartoztak s általános figyelmet keltettek. Rosetti már 1873-ban is foglalkozott efféle idomokkal, de ő, úgy látszik, inkább csak a szikra beütésekor felcsillámló fénynyaláb alakját vizsgálta, a nélkül, hogy a megrögzítéssel foglalkozott volna.
Az úgynevezett száraz-lemezek elterjedése a fotográfia terén többeket indított arra, hogy a szikra hatását efféle lemezeken is tanulmányozzák; itt csak Melchbeck és Plücker , Welten, Stein és Ducretet nevét említem meg. Az ő érdekes kísérleteik ösztönöztek arra, hogy a dologgal magam is próbákat tegyek. 1887 őszén megkezdett kísérleteim olyan érdekes eredményekre vezettek, hogy méltónak tartom azokat Antolik úrnak 1882-ben Közlönyünk hasábjain (177 —191. lapon) közzétett hasonló czímű értekezése kiegészítésül nyilvánosságra hozni.”
A szikraképekről részletesen itt olvashat.