«A mi korosztályunk még mese-diafilmeken nőtt fel, ma is szinte hetente járunk moziba, de elgondolkodunk-e azon, mi az a vetítés? Mi történik, amikor álló- vagy mozgóképek jelennek meg a fejünk fölötti fénypászmában utazva, és mi, amikor megérkeznek a terem végében kifeszített vászonra? A háttérben legalább két folyamat zajlik: első fázisában egy hordozón, például üveglapon, filmszalagon vagy máson, valamilyen eljárással leképezzük a valóságot, azaz az optikát és kémiát segítségül híva összegyűjtjük és rögzítjük a valóság képeit, a második fázisban pedig tetszőlegesen sok alkalommal a fizika törvényei szerint felnagyítjuk és falra vagy vászonra vetítve egyszerre több néző számára tesszük hozzáférhetővé valóságunk egyszer rögzített képeit. »  

– kezdte Kolta Magdolna A Képmutogatók A vándorló lanternistáktól az Urániáig című fejezetét.

A bűvös lámpák egyik, már nem pusztán vásári látványosságként – és még nem rémtörténetek megelevenítésére –, de az oktatásban is használt darabjáról először 1709-ben találni nyomot Magyarországon, amikor is Rákóczi a sárospataki református kollégiumban maga is tanúja a szemléltető vetítésnek.

A vetítettképes előadások kétszáz évvel később is közösségi események – és egyre többször az ismeretterjesztés alkalmai. Ekkor már a játékkészítők is hasznot húznak belőle : a laterna magica és az optikai játékok mind szélesebb köre ismert a világon.

A történet újabb és újabb fordulatairól, a hordozók és instrumentumok változásairól – és a vetítőgépek történetéről ad képet a napokban Szolnokon nyílt, A bűvös lámpa bűvöletében című kiállítás.

Szolnok, 2012. február 17. Kolozsi Sándor az 1950-es és 60-as években moziban vetített magyar reklámdiát tart kezében egy Filmosto típusú német, kétéltű, azaz kis- és nagyméretű dia vetítésére is alkalmas gép mellett a szolnoki Damjanich János Múzeumban. MTI Fotó: Bugány János (Köszönet a képért!)

(A kiállítás oldala.)

 - f -