Tévedni Javítani emberi dolog.

Egy-egy váratlanul felbukkanó írásos dokumentum, alaposabb anyagvizsgálati módszer vagy rokontudományokból kölcsönzött analógia alkalmasint egész más megvilágításba helyezheti korábbi ismereteinket. Új rovatunkban ezért fotótörténeti tévedések kiigazítására vállalkozunk. Jelen szöveg a Mafot Apertúra című rovatában jelent meg.

- f -

Ételosztás iskolásoknak, Escher Károly felvétele, 1945-1946. Magyar Nemzeti Múzeum

Escher Károlynak ezt a fényképét sokan ismerik: Falusi iskola, 1935 képszöveggel jelent meg a Corvina által 1966-ban kiadott Foto Escher című kötetben. Erről a kis albumról tudjuk, hogy a képek válogatásában és szerkesztésében a fotográfus még részt vett, bár a megjelenését már nem érte meg.

Foto Escher. 11. Falusi iskola, 1935

Albertini Béla a Fotóriporter 2010/4. Escher-számában közölte mint a kisgazdapárt Kis Újság című napilapja heti képes mellékletének, a Kis Képesnek 1946. szeptember 29-i címlapját, a rányomtatott szöveggel, amely szerint „36.000 budapesti iskolásgyermeknek adnak enni a dánok és a svédek”.

Kis Képes, 1946. szept. 29. Címoldal

Minthogy más esetben már bizonyítottnak találta, hogy Escher egyes korábbi felvételei később, mint aktuális képek jelentek meg a sajtóban, valószínűbbnek tartja, hogy a felvétel 1935-ben készült. Hivatkozik az említett kötetre, és arra, hogy a képnek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában (MNM TF) őrzött példányán is ez a felirat és dátum látható.

Az Escher-évforduló kapcsán egy tervezett tanulmány adatgyűjtése során kezdtem vizsgálni a fotográfusnak a MNM gyűjteményében található fényképanyagát. A kutatásnak sajátos szempontot adott Albertini említett tanulmánya, amelyben néhány más Escher-kép datálási problémáját is felvetette. Az egyik ott felmerült kérdést már sikerült tisztázni a Fotóművészet 2011/ 4. számában Nem akkor, nem ott…Új adatok Escher Károly ismert képeiről című írásomban, amelyben bizonyítást nyert, hogy számos ismert, gyakran közölt Escher-szociofotó nem a Horthy-korszakban készült, amint az a képaláírásokban szerepel, hanem 1946 novemberében. Volt tehát konkrét példa arra is, hogy a fotográfus visszadatálta képeit.

A MNM TF Escher felvételeit átnézve kiderült, hogy a szóban forgó kép egy sorozat része, amelynek darabjai a datálási eltérés miatt nem egy helyen voltak a gyűjtemény kronologikus-tematikus rendszerében, hanem részben a Horthy-korszak szociofotói, részben az 1945 utáni közellátási nehézségeket, illetve az iskolai körülményeket dokumentáló gyűjteményrészekben. Ha ezeket a fényképeket egymás mellé rakjuk, egyértelmű, hogy egy időben, egy helyen készültek. Ugyanazok a gyerekek, ugyanabban az öltözékben láthatók rajtuk, ugyanott.

Hogy a Kis Képesben megjelent fénykép nem 1935-ben született, azt minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felvételek egy kivételével AGFA SUPERPAN mozgófilm-negatívra készültek, amelyről természetéből adódóan hiányzik az egyes képkockák gyári számozása, helyette ún. lábszám található rajta 30,48 centiméterenként. Ezt a fajta negatívot a háború utáni nyersanyag-ínséges időkben használták, és általában filmoperatőr ismerőseiktől szerezték be a fotográfusok. Az egy, kettő, legfeljebb három kockára vágott kisfilm-negatívok közül az itt közölt fénykép eredeti negatívja hiányzik, erről csak repró van a gyűjteményben, mégis biztosan állítható, hogy ez is a sorozat darabja.

Honnan a kétféle dátum és képaláírás? A Legújabbkori Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára egyik jogelődje, Escher Károlytól 1960-1961-ben vásárolt eredeti/vintázs fényképeket és ezek negatívjait. Az iskolában szedett-vedett edényekből meleg ételt és kenyeret fogyasztó szegényes öltözetű, olykor rongyos ruhás, mezítlábas gyerekekről 1960-ban két felvételt vett nyilvántartásba a múzeum, nyilvánvalóan Eschertől származó információ alapján, azonos bejegyzéssel: Ebédosztás az iskolában a felszabadulás első napjaiban, 1945. (Leltári számuk: 60.1129, neg.: 6004 (ez az itt közölt kép), és 60.1130, neg.: 6005). Hogy a képek közvetlenül a felszabadulás után készültek volna az nem lehetséges, mert akkor tél volt, a képeken a gyerekek öltözete meleg időre vall.

Eredetileg mindkettő hátlapján is a fenti, a szerző által megadott cím és dátum szerepelt. 1969-ben gyűjteményt kezelő muzeológus – a Foto Escher című kiadvány 11. sz. képére hivatkozva – az itt közölt kép hátlapján és a leltárkönyvben az adatokat Falusi iskola, 1935-re módosította. A másik fényképen megmaradtak az eredeti adatok, ugyanis azon szinte csak egy bögréből ivó iskolásfiú látható.

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz.: 60.1130

Mostanában, amint a negatívokat összevetettem a nagyításokkal az is feltűnt, hogy az eredeti 6005. számú negatívon több részlet van, mint a pozitívon, olyan is, ami esetleg alkalmas lehetett volna annak megállapítására, hogy a két felvétel ugyanakkor, ugyanott született.

A kép teljes negatívja: 6005

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a többször hivatkozott Foto Escher című kiadványban az 52. számú kép is, amelynek szövege: Az első kanál meleg leves, 1945, ennek a sorozatnak a darabja, eredeti negatívját később vette meg és 46164 számon tartja nyilván a gyűjtemény. Figyelmes szemlélő pusztán a kötet két képének összehasonlításával is eljuthat arra a következtetésre, hogy a képek összetartoznak.

A Foto Escher 52. oldala

Az 52. kép teljes negatívja, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, neg.: 46164, ltsz.: 80.704

Escher Károly halála után özvegyétől nagy mennyiségű negatív került a Fényképtárba, köztük az iskolában meleg ételt kanalazó gyerekekről készült sorozat további darabjai.

A sorozat 24527 számú negatívja láthatóan ugyanakkor, ugyanott készült

Ezek két részletben, 1969-ben 24525-529 negatív számon 1935-ös, és 1980-ban 46163-166 negatív számon, 1945-ös dátummal kerültek nyilvántartásba. Az eltérő datálást magyarázza, hogy 1969-ben a leltározó kolléga a nemrég megjelent Foto Escher kötet 1935-ös dátumát, az 1980-as leltározásnál viszont a fotográfusnak a negatívokat összefogó barna ragasztószalagra írott rövid feljegyzését vette figyelembe, amelyen a későbbi időpont szerepelt. Dánokról, svédekről a feljegyzésekben nem esik szó. A kétféle dátumozás, a külföldi segítők említésének elhagyása kétségtelenül Escher tudtával történt. Eredetileg, amint azt a Legújabbkori Történeti Múzeumnak eladott képeknél látjuk, 1945-ös dátum szerepelt.
Hogy pontosan mikor készülhettek a képek, nem tudjuk, hiszen a nemzetközi segélyszervezetek már közvetlenül a háború után megkezdték működésüket a fővárosban az általános nyomor enyhítésére. A dánok és a svédek által működtetett konyhák jelentőségét a gyermekek ellátásának javításában Kővágó József budapesti polgármester 1946. áprilisi nyilatkozatában külön kiemelte. A képek a gyerekek öltözetét tekintve kora nyáron, vagy ősz elején készülhettek, tehát akár 1945-ben, akár 1946-ban, közvetlenül a kép megjelenéséig.

Bár Escher Károlyt több ízben megcsalta az emlékezete amikor régi felvételeiről utólag megpróbálta feljegyezni, hogy hol, mikor készültek, kit, mit ábrázolnak, esetünkben szándékosságról van szó. A magyarázat itt is az, amit a már említett Fotóművészet cikkben bővebben kifejtettem: Eschertől a Horthy-korszak nyomorát bemutató szociofotókat vártak, ilyenek viszont csak elenyésző töredékét képezik hatalmas életművének, ezért több esetben későbbi, elesettséget, kiszolgáltatottságot kifejező, a képszöveg megváltoztatásával az adott célra felhasználható képet tüntetett fel 1945 előttinek. Mind az 1965-ben megrendezett életmű-kiállítása ismertetőjében, mind a Foto Escher bevezetőjében a régi munkatárs, és talán jóbarát Mihályfi Ernő, az 1960-as évek közepének jelentős kulturpolitikusa, tulajdonképpen szociofotóst „csinált” az amúgy a politikától magát mindig távoltartó, de az emberi nyomorúság és kiszolgáltatottság iránt érzékeny, humanista fotográfusból. Az akkori politikai viszonyok között ugyanis olyan fényképekre volt igény, amelyek az 1945 előtti korszak árnyoldalát mutatták be hatásosan, érzékletesen. A Legújabbkori Történeti Múzeum is elsősorban nyomorfotókat vásárolt Eschertől, hogy ezekkel mutassa be kiállításain a kizsákmányolt, elnyomott munkásság nehéz helyzetét a Horthy-korszakban.

Escher Károly nem az örökkévalóságnak szánta fényképeit, azok eladásából élt, ezért ha kellett, ha az volt az elvárás, módosított olykor képeihez adott szövegén. Megtehette, mert az 1950-es évek végén, az 1960-as években a könyv- és lapkiadók, valamint a képeket „fogyasztó” közönség egészen másként tekintett a fényképekre, mint az utóbbi évtizedekben. Korábban, körülbelül az 1970-es évekig szinte kizárólag népszerűsítő kiadványokban, agitációs és propaganda-kiállításokon használták, a komoly történeti munkáknak szinte kritériuma volt, hogy nem tartalmazott képeket. Így a fényképek hitelessége, dokumentum-értéke nem volt igazán szempont, történészek alig foglalkoztak vele.

Nem bírálni akarom Escher Károlyt, akit az egyik, – ha nem a legnagyobb – hazai fotóriporternek tartok, és akinek általánosan elismert művészi kvalitásait sem feladatom itt méltatni. Éppen azért tartom fontosnak – finoman szólva – pontatlanul datált képei adatainak korrigálását, hogy azok ne csak a fotóművészeti, fotótörténeti kiállításokon és albumokban kaphassanak helyet, hanem használhatók legyenek történeti forrásként, a történeti megismerés és megjelenítés hiteles eszközeként is.

Stemlerné Balog Ilona