Tavaly nyáron összegyűltünk a Király utca 51. udvarán, és megemlékeztünk az egykori csillagos ház lakóiról. Ennek folytatásaképpen állhatunk most itt, hogy felidézzük Kis Pál ezüstkoszorús fényképész és felesége, Klein Ilona alakját. A házaspár több mint negyedszázadon át lakott és dolgozott ebben a házban, itt születtek gyermekeik, azután a zsidóüldözés és a háború miatt évtizedekre úgy tűnt, még az emléküknek is nyoma veszett.
Kis Pál és Klein Ilona „botlatóköve”, Budapest, Király utca, 2015. július 21.
A modern, szecessziós, ötemeletes bérház tetőterében Kis Pál 1917-ben napfényműtermet építtetett. Fotográfiáival nemzetközi és magyar díjakat nyert, találmányai voltak, emellett amatőr festőként és szobrászként kiállításokon szerepelt. De vajon mit lehet tudni róla, ki volt ő és mit alkotott?
Kis Pál napfényműterme, VII. Király utca 51. 1929. Fotó: Kis Pál, dr. Tamásy Sándor tulajdona
1890-ben született hatgyerekes családban. Lánya, a ma Izraelben élő Shoshanna Shofrony így ír róla: „Apám portréfotózást tanult, értett gyerekek fényképezéséhez is, amihez sok türelem kell, és jó kapcsolat a gyerekekkel. Önállóságra törekedett: stúdiót építtetett egy ötemeletes ház tetőterében. A mennyezet és az egyik fal teljes egészében üvegből készült, mert akkoriban úgy vélték, hogy a természetes fény jobb megvilágítást ad, mint a reflektorok vakító fénye. A stúdió szép és tágas volt, a kor legmodernebb fényképezőgépeivel felszerelve, a várószobában kényelmes fotelek […] és persze sok játék a fényképezkedni jövő gyerekek számára. A kliensek [apámnak] nemcsak művészi felvételeit élvezték, hanem barátságos modorát és a kellemes légkört is.”
Kis Pál, aki egy időben az Operaház fényképésze is volt, legnagyobb szakmai sikereit az 1920-as években aratta: 1921-ben az Iparegyesületi Kiállítás nagydíját kapta. Az Országos Fényképész és Rokonipari Kiállításon, a városligeti Iparcsarnokban az egykorú beszámoló szerint „nagy feltűnést keltett Kis Pál gyűjteményes kiállítása”. 1927-ben a Nemzetközi Fényképészeti Kiállítás bronzérmével jutalmazták, 1928-ban az Országos Kézművesipari Tárlaton elnyerte az ezüstkoszorús mester címet. A harmincas években sok híres színész és író is megfordult műtermében: Rátkai Márton, Rózsahegyi Kálmán, Törzs Jenő, Erdős Renée és Ignácz Rózsa portréit készítette el – ezeket a képeket ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi. „Műtermi fényképezőgép sorozatos pillanatfelvételekhez” címen 1930-ban iktatták találmányát a Szabadalmi Hivatalban. Különböző fotográfiai technikákat próbált ki, brómolajnyomatokat is készített. „Született tehetség volt a képzőművészetek terén”: festett, kerámia- és gipszportrékat készített, ezenkívül autodidakta módon csellózott. Festményei a húszas években kiállításokon is szerepeltek.
Kis Pál és munkatársai, 1930 (a bal szélen Tamásy Sándor, középen áll Kis Pál, mellette Schön Margit - a másik két személy ismeretlen. Fotó: Kis Pál, dr. Tamásy Sándor tulajdona
1944 nyarán a Király utcai házból csillagos ház lett. A műteremlakásban is rengeteg ember zsúfolódott össze. A nyilas hatalomátvétel után, októberben a házban maradt férfiakat munkaszolgálatra hurcolták. Az akkor 54 éves Kis Pál néhány hétig Pest határában ásta az árkokat, aztán egy alkalmas pillanatban, nagy lélekjelenlétről téve tanúságot, fogta magát és megszökött. A munkaszolgálatban vécépapírcsíkokra naplót kezdett írni, amelyet ceruzarajzokkal illusztrált. A napló fennmaradt szövege az eseményeket igen árnyaltan, irodalmi igénnyel írja le és kommentálja. Egy idézet: „Az üzletek még zárva voltak, végigmentem az Üllői út pár mellékutcáján természetesen közelítve az otthon felé […] az Orczy út felé villamosra szálltam – átszállóval jöttem a Keleti felé, onnan a 46-osra, majd a 10-esre szálltam. A villamosból figyeltem a kapunkat. A csillagos házak kapui mind zárva vannak. Haza nem mehettem, de nem is lett volna tanácsos. És valami mégis húzott hazafelé, ösztönösen, szinte tudat alatt. A tízes ott siklik el a kapunk előtt. És a villamosról állva néztem a cégtáblámat a vékony betűs, elegáns, minden feltűnést kerülő feliratot: »fotó Kis Pál«, és láttam a kirakatképeimből is párat… Aztán elsiklott a villamos és vitt tovább tevékenységem színhelyéről, ahol 27 évet dolgoztam kora reggeltől késő estig.”
Szökése után egy darabig testvére körúti fotószaküzletében bujkált. Mint lánya írja, „érezte a közelgő véget, amely hamarosan bekövetkezett. Egy razzia alkalmával elfogták őt édesanyámmal együtt – hiába voltak keresztény irataik, férfiaknál nem csak a papírokat vizsgálták. Decemberben deportálták őket az utolsó vonattal, amely ki tudott jutni Budapestről az orosz gyűrű bezárása előtt Németországba.” Kis Pál Buchenwaldban halt meg 1945. január 24-én. Felesége sorsa ismeretlen.
Kis Pál felesége, Klein Ilona gipszportréját mintázza, 1920-as évek. Fotó: Kis Pál, Shoshanna Shofrony tulajdona
A napfényműtermet az ostrom alatt aknabelövés érte, nagy része romba dőlt. A felszabadulás után a romos helyiségeket úgy-ahogy rendbe hozva Kis Pál két lánya beindította a munkát, majd Telcs Erzsi fotóművész is dolgozott ugyanott; később Kis Pál testvére, és egykori segédjük, Tamásy Sándor vette át az ipart. Végül az ötvenes években a napfényműtermet lakássá alakították. De ez már egy másik történet.
Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha a nevét is elfelejtik – vallja Gunter Demnig német képzőművész, aki útjára indította a Stolpersteine mozgalmat, és akinek köszönhetően mától kezdve aki erre jár, tudomást szerez arról, kik éltek és alkottak itt. Amikor most elhelyeztük az emlékezés köveit Kis Pál és felesége, Klein Ilona tiszteletére, tettünk egy lépést annak érdekében, hogy egykori szomszédaink, lakótársaink, honfitársaink neve és sorsa soha ne merülhessen feledésbe.
Schmal Alexandra
