"Első látásra semmi különös. Kedélyes férfitársaság, udvaron, fehér asztal körül, mögöttük kis szerszámoskamra-forma ház, ajtaját hanyagul nyitva felejtették. Fent cégtábla vége: „SKÓ J ÉS TA”. Könnyed elegancia, cvikkerek, keménykalap és cilinder, uniformisok, gérokk, csibuk és szipka. Az asztalon butéliák, poharak. Ráérős, ebéd utáni borozgatás.
Gondosan megkomponált, mégis keresetlennek ható jelenet. Az asztaltársaság tagjai – mintha csak a fotográfus hívó szavára – egyszerre fordulnak felénk. A kép készítője maga is cimborájuk lehet, – hogy a kompánia pont az ő bódéja elé telepedett, is erre utal –, talán közülük kelhetett fel, épp csak amíg felvételét elkészíti. A férfiak egyike tölt, másikuk köszöntésre emeli poharát. A „pillanatképen” az eltúlzott komolyságot és spicces állapotot mímelő mókás fejek között feltűnik aztán néhány elfogódottabb arc, a jobboldalt ülő sötét kabátos férfié, az ujjait összefűző kislányé középen, és a pincérfiúé, szintén jobbra, hátul, a szódásüveggel. Ők hárman – talán az összejövetelnek is tartózkodóbb résztvevői – kissé idegenkedve, bizalmatlanul tekintenek a kamerába.

Helytörténész reflexeim működésbe lépnek, biztosan szeretném tudni, hol járunk."

A történet folytatása, egy nem mindennapi nyomozás eredménye a honlapunkon...